Ez a bejegyzés eredetileg A tudatos út-on jelent meg.

Kinek ne lenne ismerős? “Ki fogom olvasni ezt a könyvet”, “Még ma befejezem ezt a beadandót” vagy bármi, amire azt mondjuk, hogy biztosan meg fogjuk csinálni. Vagy mikor elhatározzuk, hogy most belevágunk valami újba. Aztán láss csodát, a körülöttünk lévő események pont úgy alakulnak, hogy sajnos mégsem tudjuk megcsinálni azokat a bizonyos dolgokat. Más szóval: a lustaságunk.

Semmi szemrehányás, én is tudok ám szörnyen lusta lenni.

De a nagy kérdés: van-e megoldás erre?

Valahol a világban biztosan. Én továbbra is csak arról tudok írni, ami nekem bevált.

Információ túladagolás

Üdv kedves olvasók, ma történelem órát is tartunk.

Utazzunk vissza az időben egy kicsit. Vagy talán, nem is annyira kicsit.

Egészen 200 000 évvel ezelőtt, Kelet-Afrikában megjelent a nevezetes Homo sapiens.

70 000 évvel ezelőtt vette kezdetét az úgynevezett Kognitív forradalom, mikor fiktív nyelvek alakultak ki és a homo sapiens Afrikán kívülre merészkedett. Lényegében ez a történelem kezdete.

Ugrunk még 58 000 évet, azaz most vagyunk a jelentől 12 000 évvel visszamenőleg, mikor pedig a Mezőgazdasági forradalom volt. Ekkor történt, hogy a nomád életmódot felváltotta a letelepedés és elkezdődött az állatok tenyésztése és a növények termesztése.

Majd pedig mindössze 200 évvel ezelőtt következett be az Ipari forradalom.

Az internet körülbelül 50 éve van jelen az életünkben.

Az egyedüli ok, amiért ezt felvázoltam, hogy lássuk kicsit az arányokat, de hogy átláthatóbb legyen vessünk egy pillantást az alábbi idővonalra.

A lényeg az egyenetlen, exponenciális fejlődésen van. 130 000 évig tartott még egy nyelvet ki tudtunk alakítani, hogy így tudjunk kommunikálni. Ezután 58 000 év kellett, hogy egy másik, fenntarthatóbb életmódra váltsunk. Még 11 800 év, hogy gépiesítsünk majdnem mindent magunk körül. Ezt követően 150 év, hogy a világ minden pontja össze legyen kötve és mindezek után, nem telt 20 évbe sem, hogy megjelenjen a Facebook, Instagram, Pinterest, TikTok, LinkedIn, e-mail, non-stop TV műsorok, YouTube, Netflix, HBO GO, videohívások, podcastek és a többi.

Szóval, hol volt időnk felfogni mindazt, mi történik a világban? Vagy, hogy mi történik velünk?

A dopamin hatása ránk régen és most

Lehet, hogy a környezetünk és az életkörmülményeink jelentősen megváltoztak az évezredek alatt, viszont ezekkel szemben az emberi agy szinte alig módosult.

Nincs óriási különbség a mi elménk és a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató őseinké között.

Nekik még hatalmas izgatottságot jelentett egy antilop látványa a mezőn, mivel az volt a következő gondolatuk, hogy lesz mit enniük. Azaz jutalomra számítottak egy ingert követően. Ekkor szabadul fel a dopamin a szerveztünkben. Sok tévhittel ellentétben ez nem az “örömhormon”, hanem sokkal inkább a “jutalomhormon”.

Kitalálod mi váltja ki bennünk a dopamint manapság? Mi az, ami láttán vagy hallatán egyből aktivizálódik ez a vegyület?

Úgy bizony: az értesítések.

Minden messenger üzenetnél, értesítésnél, like-nál, e-mailnél, képernyőfelvillanásnál tudjuk, hogy amint megnyitjuk azokat, valamilyen jutalomra számíthatunk.

Egy átlagos okostelefonon naponta körülbelül 64 értesítés jelenik meg. Mind arra várva, hogy megnyissuk valamilyen jutalom reményében.

Túl könnyű. Nem igényel szinte semmilyen erőfeszítést, mégis megkapjuk, amit szeretnénk.

Nincs kihívás

Mivel a dopamin felszabadulása majdhogynem nulla erőfeszítéssel is elérhető a telefonunkkal, akkor miért erőltetnénk meg magunkat nehezebb feladatokkal, nem?

Itt is van a válasz.

Mivel hozzászokott a szervezetünk a könnyű “kihívások” általi jutalomszerzésre, nincs igényünk semmire, ami több erőfeszítésbe kerülne.

Olyan hirtelen változott meg körülöttünk a világ, hogy az elménk még nem tudott teljesen alkalmazkodni hozzá.

Éppen ezért, kicsit vissza kell vennünk a megszokott dopaminadagunkból. Természetesen nem azt mondom, hogy menjünk ki az erdőbe napokig vadászni és bogyókat gyűjtögetni. Bár ki tudja, valakinek biztosan tetszene az is.

Vágjuk el a dopaminkeltő forrásokat

Mikor belekezdtem ebbe a kis kisérletezgetésbe, hogy megváltoztatom a szokásaimat, sorban kapcsoltam ki az értesítéseket a telefonomon és egymás után hagytam fel a közösségi médiákkal.

A megszokott telefonkijelző előtt töltött időt olvasásra váltottam és egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy miért lelek ekkora örömet benne.

Kellett hozzá egy kis idő, mire ez összeállt a fejemben.

Mivel megfosztottam magam a folytonos értesítesktől, kisebb lett a dopamin küszöböm, így az egyébként azelőtt semmi élvezetet nem nyújtó olvasás olyan jutalmat váltott ki bennem, ami teljesen lenyűgözött.

A könyvek kézbevétele, tapintása, a papírlapok súrlódásának hangja, ahogy haladok oldalról oldalra, fejezetről fejezetre, könyvről könyvre, mind olyan dolgokká váltak, amik sokkal nagyobb élvezetet adnak.

De ez nem csak az olvasással van így. A társalgásokkal, az emberekkel töltött idővel, a kertészkedéssel, a tanulással, az írással, a meditálással, új projektekkel lényegében majdnem mindennel, ami nem csak annyi, hogy “kattints ide, hogy megtudd ezt, meg azt” és társai.

Azáltal, hogy megfosztottam magam a manapság megszokott, információkkal és értesítésekkel túlárasztott élettől, úgy érzem sokkal jobban jelen tudok lenni a saját életemben, mint ezelőtt.

Ugyanakkor nem csak megfigyelem a történéseket, hanem meg is élem azokat.

Mielőtt teljesen elvetnéd ezt a gondolatmenetet, mondván, hogy

“Nincs szükségem megvonásra az értesítésektől/közösségi médiáktól.”

“Teljesen tudatában vagyok annak, hogy hogyan használom a Facebook-om/Instám.”

“Bármikor le tudok jönni a közösségi médiákról, csak nem szeretnék.”

Tégy egy szívességet, ne csak nekem, hanem magadnak is és olvasd el újra ezeket a mondatokat úgy, hogy alkoholra vagy kábítószerre utalnak. Pontosan ugyanazok a kifogások.

Nagyon szeretem ezt a kérdést és ha még mindig nem győzött meg semmi, hogy tégy egy próbát, akkor megéri ezen kicsit elgondolkozni:

Te használod a telefonod, vagy a telefonod használ téged?

Azért jó kísérletezgetni és kipróbálni új dolgokat, mert ha csak egy próbát teszünk vele, akkor már nem marad bennünk a gondolat, hogy “mi lett volna, ha”, mivel kipróbáltuk és rájöttünk, hogy működik-e, vagy sem.

Tégy egy próbát

Egy hét. Csak egy kis teszt, mikor az sms-en és a hívásokon kívül semmi más nem jelenik meg a telefonodon. Próbáld ki és utána könnyebb lesz eldönteni, hogy valóban működik-e a dolog neked is, vagy nem.

Idővel észre fogod venni, hogy az azelőtt nagyobb kihívást jelentő feladatok már nem is tűnnek olyan nehéznek és hogy sokkal nagyobb örömet lelsz nem csak azok befejezésében, hanem magában a folyamatban is.

Mivel sokkal kevesebb helyről kapsz dopaminfelszabadító ingereket, magadnak kell megteremtened azokat, mégpedig a saját kis projektjeiddel és azok megvalósításával.

Én imádom, hogy mennyi felesleges ingertől szabadítottam meg magam, de lehet, hogy van aki pont ennek az ellenkezőjét szereti.

Ha nem tudod még, hogy neked melyik a jobb, akkor előtted a lehetőség.

Tégy egy próbát és derítsd ki.

“Mindig többre vagy képes, mint hiszed. A legnehezebb mérföld mindig a legelső.”

Alastair Humphreys

Ha tetszik ez a tartalom, akkor nézz szét A tudatos út oldalán még több hasonló elmefuttatásért és módszerért! ⬇️